Szenvedélybeteg családban élve hihetünk abban az illúzióban, hogyha „ő leteszi az italt/a drogokat”, akkor minden jó lesz. Aztán szembesülünk vele, hogy a helyzet csak minimálisan javult, vagy egyenesen rosszabbá vált és a konfliktusok ugyanúgy megmaradtak. Csalódunk, állítjuk, hogy mi már mindent megpróbáltunk, holott a „mindent” valójában azt jelenti, hogy nem működő kapcsolati megoldási kísérleteinket ismételgettük hónapokon, éveken keresztül. Nem véletlenül mondjuk, hogy az alkoholizmus családi betegség – ahogy a többi szenvedélybetegség is az. Hiába nem fogyaszt a szerhasználó, a család ettől még önmagában nem gyógyul meg.
Szemléletünkben így fontos szerepet játszik, hogy a család „diszfunkcionális rendszerében” is változás történhessen, ehhez pedig megfelelő megoldásként ajánljuk fel a családterápia eszközét.
Mikor ajánljuk?
- Ha a függő beteg túl van a kezelésén, képes tartani az absztinenciáját, a hozzátartozó is informálódott, de a meglévő kommunikációs, kapcsolódási nehézségek továbbra is fennállnak („Nem értjük meg egymást.”)
- Ha a család közösen nyitott a változás lehetőségére, nem kizárólag a szerhasználótól várja a megoldást
- Ha a szenvedélybeteg józanodási programja következtében olyan új „egyensúly” alakulna ki otthon, amelyet nem képesek hatékonyan kezelni (Például: „már nincs miért veszekedni vele, de akkor mit kezdjünk egymással?”)
- Ha a függő beteg hozzátartozója (legfőképp párkapcsolat esetén) nem tud dönteni a kapcsolat folytatása vagy annak megszakítása mellett
A családterápia elsősorban akkor javasolt szenvedélybeteg családok számára, mikor már van némi rálátás a működési sajátosságokra. A folyamatot, a kapcsolatok „gyógyulását” meggyorsíthatja, hatékonyabbá teheti ez a lehetőség.
Szakembereink kotererápiás keretben foglalkoznak a hozzánk érkezőkkel.
Név szerint:
Nagy Mária Terézia szociális munkás, családkonzulens
Lázár Gergely klinikai szakpszichológus jelölt, családterapeuta
Jelentkezés:
addiktologia@feluton.hu
(06 1) 258 6878
