Workshop az Orczy Klubban a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány ügyelőivel
Csörög a telefon, és a vonal végén lehet „bárki”: nincs fontos és kevésbé fontos hívás. Egy suliból éppen kilépő tini, aki sajtos-sonkás pizzát szeretne rendelni, egy jókedvű csapat, akik elmesélik, hogy Julcsinak tetszik a Dani a C-ből, vagy éppen egy olyan fiatal, aki súlyos depresszióval, családi, párkapcsolati elakadásokkal, alkohol- vagy drogproblémával küzd, esetleg függő családtagja/párja miatt telefonál kétségbeesetten. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány ügyelői nap mint nap kerülnek szembe krízisekkel, nehéz élethelyzetekkel: fontos, hogy folyamatosan szélesítsék látókörüket, új ismereteket szerezzenek, új módszerekkel, terápiás lehetőségekkel találkozzanak.
Ez a törekvés, igény hívta életre a november 30-i tematikus napot, amely a szenvedélybetegségek köré szerveződött. A segélyvonal munkatársai, önkéntesei egy workshop keretében találkoztak a Félúton Alapítvány csapatával: egy intenzív fél nap erejéig vendégeskedtek az Orczy Klubban. A Félúton Alapítvány 1994 óta segíti a függőket és hozzátartozóikat: mind az első lépések megtételében, mind a józanság megtartásában, az önismereti munka folytatásában. Ennek menetébe pillanthattak bele a telefonos segítők: az alkalom első felében egy függőségről, felépülésről tartott előadás, majd egy önsegítő csoport keretében, melyen az intézmény klienseivel és sajátélményű segítőivel együtt tapasztalták meg a mély, bizalmas megosztások légkörét.
Hogyan, miért alakul ki a függőség? Hogyan lehet segíteni a szenvedélybetegeknek? Hogyan tartják benne egymást a párok, családok rossz helyzetekben? Hová fordulhat, mit tehet a szenvedélybeteg ember hozzátartozója? Mivel a 116-111-es segélyvonalon is egyre több a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos megkeresés, ezek a kérdések aktuálisabbak, mint valaha. A legtöbb telefonáló mégsem kifejezetten azzal telefonál, hogy függőségi problémájára keres megoldást, inkább amúgy mellékesen, később derül ki az, hogy szerhasználatban érintett – mondta el Reményiné Csekeő Borbála, a Kék Vonal szakmai vezetője. Ez rárímel arra a függő működésmódra, amiről szó is esett a workshop folyamán: a szenvedélybetegek rendszerint nem függőségüknek, szerhasználatuknak tulajdonítják problémáikat, inkább valamiféle fordított logika szerint gondolkodva arról beszélnek, egy bizonyos helyzet (szerelem, kapcsolat, család, munka) miatt kell inniuk, használniuk.
Ismerve, felismerve ezeket a hárításokat, önbecsapó mondatokat, játszmákat a segítő hatékonyabban jelezhet vissza, bonthat le mindig egy újabb és újabb apró darabot a függőt körülvevő falból: hogy előbb-utóbb végül legyen bátorsága, ereje kilépni a telefon mögül és személyesen is felvállalni történetét.
